Hozzávalók
- 250ml tejszín
- 250g cukor
- 30g tiszta méz
- 60g vaj
- 1 csomag vaníliáscukor
- 3 nagy csipet tengeri só
Elkészítés
Mérjük le a hozzávalókat és adjuk egy magas lábasba. Óvatosan forraljuk fel, s közben alkalmanként kavarjuk meg. Egy idő után a tejtermékekben lévő laktóz (tejcukor) karamellizálódni kezd, s karamellbarna színűvé válik az elegyünk. Főzzük tovább, míg el nem kezd besűrűsödni.
Készítsünk elő egy tálat hideg vízzel és jéggel. Cseppentsünk 1-2 cseppnyit a forró karamellből a hideg vízbe, majd állapítsuk meg, hogy mennyire érte már el a karamellánk kívánt halmazállapotát. Ha még túl puha, akkor főzzük tovább. Amennyiben rendelkezünk cukorhőmérővel, egyszerűbb a dolgunk - addig főzzük alkalmankénti kavarás mellett a karamellt, míg a 121°C-ot el nem éri (hőmérsékleti határ a nyúlós és kemény golyó állapot között). Ha rágósabbra szeretnénk a karamellánkat, akkor főzzük tovább, de ügyeljünk rá, hogy ne kerüljünk 130°C fölé!
A kész vajkaramellát öntsük egy sütőpapírral kirakott tálba, s hagyjuk lehűlni. Később egy bevajazott késsel vágjuk falatnyi nagyságú darabokra, s csomagoljuk be méretre vágott celofánba.
Tipp: A méz helyett glükóz is kerülhet bele, ha hozzájutunk, ill. a méz megválasztásával befolyásolhatjuk a vajkaramellánk aromáját is. Mindenképp kell bele viszont méz vagy glükóz, mert különben fennáll a veszélye annak, hogy kikristályosodik a karamellánk, s ahelyett, hogy a fogtöméseinket húzná ki, porrá málik.
